Mr. Vertigo /Recenzió/
Paul Austertől a Mr. Vertigo című könyvet nyertem legutóbb. Véletlenek szerintem nincsenek, azért kíváncsian kezdtem neki, mi ebben a nekem szóló üzenet. Számomra ez a könyv a szeretet erejéről szól, hogyan táplál, növel, javít, emel, ha van, s hogyan sorvad minden, ha nincs.
A főhős nagyon belopta magát a szívembe, mikor gyilkosságra készült, egy hétig nem mertem a könyvet a kezembe venni, erőt gyűjtöttem a folytatás elviseléséhez, de szerencsére meghiúsult a terve.Mindenhol azt írják,ez egy pikareszk regény, szerintem meg nem, mert az nem feltételez jellemfejlődést. Itt pedig a főhős a legnagyobb utat, önmagába befelé teszi meg. A párbeszédektől el voltam ragadtatva, én még élő embert nem hallottam így beszélni, mégis nagyon bírtam. Szeretnék ilyen talpraesetten reagálni, nagyszájúskodni, de sajnos az a típus vagyok, akinek lépcsőházban jut eszébe, mit is kellett volna mondani.
Nem akarom lelőni a poénokat, mondom,nekem ez a könyv a szeretet erejéről szól, s én nagyon megszerettem a szereplőket (kivéve Slim bácsit, természetesen) megszerettem az írót is, úgyhogy amint hozzájutok, olvasok tőle valami mást is. Olvassátok el Ti is, a júniusi témába is beleillik, mert Yehudi mester és a fillérekért megvásárolt utcagyerek tanítvány között igazi, mély apa-fiú kapcsolat alakul ki.
A könyvet itt tudjátok megrendelni: Mr. Vertigo